A rákoskeresztúri „kiszelégetés”1 – a kiszehajtás néven ismert szokás helyi megjelenési formája – egy a kora középkorig visszavezethető virágvasárnapi népszokás, amit a rákoskeresztúri szlovák lakosok éltettek kb. az első világháború utáni időkig. Bár ma már nagyon kevés keresztúri származású ember őriz emléket a népszokásról, azt többen fel tudják még eleveníteni, hogy nagyszüleik fiatalkorában a szokás elevenen élt a faluban. A kiszehajtás szokását azért javaslom fölvenni a Rákosmenti Értéktárba, mert a szokás története a Keresztúrra a 18. században betelepülő szlovákok származási helyéről mesél, valamint – az írásos forrásokban vizsgálható adatok szerint – a szokás keresztúri változata olyan archaikus formai és tartalmi elemeket őriz, amelyek a magyar nyelvterületen ritkának számítanak…
